Döntés kérdése
A gerincet érő
támadás végzetes lehet
az ellenfél életére nézve.
Bénulással vagy halállal
jár. A húst lehet ütni,
de ha csontot
tudunk sérteni, nagyobbat
ártunk. Legsikeresebbek
a koponya betörésével vagy
a gerinc megroppantásával
lehetünk. Bevetésükről
a harcos dönt.
Karcol, kemény
Mélyen eredő
vulkán hozza
felszínre. Idő,
nagy nyomás,
magas hőfok —
sötét anyagból
a kéreg alatt
jön létre. Vagy
meteorit
becsapódása
során.
Mesterséges
előállítása
lehetséges.
Ez csak füst
33. születésnapom másnapján
kezdődött, egy bulit követően,
melyen még Cohibát emeltem
a számhoz, és fiatal költőket
kérdeztem: „neked mi az aktivitásod”,
az ünnepre szinte teljesen kipakolt
Fillér utcai lakásban.
Egyik nagyapám 33 éves kora körül
„tette le a cigit”, ahogy nagymamám
mondta régen, ez nekem tetszett, és
kijelentettem, ebben az életkorban
majd én is elgondolkodom a dolgon,
amit a család úgy értett, az lesz a nap,
amikor abbahagyom a dohányzást.
A véletlen úgy hozta, hogy ez szándékká
érett bennem. Másnap reggel,
kiszállva az ágyból, még fel sem tűnt,
annyi maradék méreg volt bennem,
de később, mikor a német vizslát
sétálni vittem, felfedeztem az utcán:
éjszaka eltűntek a színek, minden
szomorú, sivár. Erőszakkal kellett
elnyomnom magamban
a szenvedélybetegség tüneteit,
kibekkelni a hiány miatt
kialakult, ingadozó vérnyomást.
Mindez hetekig tartott — közben
olvastam Marquez önéletírását is,
talán még folyóiratközlésben, ő
egy helyen kifejti, hogy a dohányzást
abbahagyni azért annyira nehéz,
mert pontosan olyan, mint megölni
valakit, akit szeretsz. Cigarettát
azóta nem veszek a számba. De
az igazsághoz hozzátartozik,
hogy kis kihagyás után, pár évre rá
ismét dohányoztam, ekkor már csak
szivar és szivarka, nem bírtam a papír
kátrányízét. Aztán elegendő volt
egy kisebb elhatározás, ami végképp
leszámolt ezzel a szenvedéllyel, hiába
álmodom vele néha, az már nem
a vágyról szól, csak használati tárgy,
amihez nem kötnek érzelmek.
