Nemrég lett ez a mániám.
Még pete voltam egy tátikán,
De máris gyötört az éhségérzet:
Vajon elég nekem ennyi növényzet?
Hernyókoromban jöttek a bajok:
Kiderült, némileg óriás vagyok.
A fűből gyorsan kilátszottam,
Az oviban bokorevőst játszottam.
De evés közben jön meg az étvágy:
Mi lenne ha megennék egy-két nyírfát?
Egy kis viskót? Egy kertes házat?
Egy közparkot? Vagy netán százat?
Elférek még vajon az utcákon?
Város még ez, vagy inkább rom?
Mit hagyjak legutolsó falatnak?
Egy tornyot, amelyben pont kongatnak?
Lehet, nemsokára lepke leszek.
Vihart indít, ha szárnyra kelek?
Miért is nőttem ekkorára?
Mindenki vágyik a petekorába?
