Versek

A hét folyamán a Műút portálon: mai szlovák költők magyar fordításban a Műút friss számából! Mária Ferenčuhová versei Nagyová Lenka fordításában.

Keserű csucsor
 
1
Görbe, alul fássá vált
szár, pont ott veszélyes, ahol
a legszilárdabb szokott lenni. Szív alakú levelek.
A lógó virágok
feltűnő termőtájjal
beporzás után tojás alakú
bogyóvá érnek be.
 
2
Szűkölködtünk, tízen
nyomorogtunk a háromszobás lakásban,
mi a gyerekekkel a nappaliban,
a konyhában felváltva,
mintha gombóc lenne a torkomban,
a papának minden nap átkötöttem
a lábszárfekélyét,
és amikor a kicsik megbetegedtek,
egy pelenkával takartam el a számat.
 
3
A matracok szellőzetlenül bűzölögtek.
A házasságok érthetetlenül sokáig
tartottak.
Mindenkivel a legvégsőkig
mentem, mindenkit
elláttam.
Mindenkit esőben
temettem el.
 
4
A mai napig fuldoklom néha,
mikor nem mondok ellent,
dagad tőle az ajkam.
De az első termés után
erősen a földbe
kapaszkodom, elszánva rá,
hogy mindenhol újracsírázzak.
 

 S. G. (79)

 
A sejtjeim sokat tudnak.
De csak a legszükségesebbet mondják el.
A testem már nem uralja őket úgy,
mint régen.
Az arcbőr önkényesen
pigmentfoltokat alkot. Fülemből
szőrszálak nőnek.
Most már várhatom, vajon a sejtek növekedéséért
felelős gén nem szakítja-e meg
a hallgatást, rosszkor
és rossz helyen.
Hogyan véssem be a génekbe
a csend értékét? És mi van, ha
ismerik, csak épp nem szándékoznak
hallgatni?
 

L. L. (38)

 
Minden héten új fájdalmat tanulok.
 
Körbetekeri,
                         finomítja,
                                               ellehetetleníti
az előzőeket.
A határok                                                                              eltolódnak,
ezt a mozdulatot már nem csinálom meg, ez a fog                  már
nem él, a csonttörések                                        nem forrnak össze,
a lélegzet sekélyebb,
a nézések,
a tartalmak,
a lehetőségek
szűkülnek.
Ezen a területen a halál
ismeretlen céllá
válik:
 
Vajon rövid lesz vagy elnyúlik?
 
 
Nagyová Lenka fordításai