Armand alig artikulált. A szótagok nem ütköztek össze egymással. Bár nyelve egyszerű volt, azért könnyedén folyt, a szavak horizontális nyugalommal kapcsolódtak össze. Főleg a hangja értette meg az emberrel, hogy egész ifjúságában csodálták, főleg a férfiak. Valamiféle szemtelen magabiztosságról ismerszik meg az, akit erejéért vagy szépségéért csodálnak a férfiak.
(Jean Genêt: A tolvaj naplója [részlet], Győrffy Miklós fordítása, Holnap kiadó, 1992, 129)