Édes Mamucikám, […] A viszonyokról jobb nem írni — hiszen majd elmondom; cél nélküli feláldozása az embereknek, az életeknek — mészárszék; és nem lehet tenni ellene semmit — kell, parancs! Aki teheti, az megy. Egy hét alatt az ezred tisztikara 15-tel megfogyott. Nem szólva egy teljes zászlóaljról, melyről két hónapja nem tudnak semmit.
Hogy milyen vágy van a béke után, arról nem is lehet beszélni. Mindenki érzi, hogy hiába a küzdelem, evvel az erővel nem lehet csinálni semmit. És szorongva gondolunk arra, mikor végleg megsemmisül a hadseregünk. Az eset nincs is olyan messze. […] Félek, hogy a cenzúra nagyon megharagszik, és nem engedi át ezt a forradalmi levelet. Hiába: a mi hangulatunk nem fog változni akkor sem.
Mindnyájatokat sokszor csókol nagyon szerető fiad: Tutu.
1916. VII. 11.
(Hamvas Béla: Levele a frontról. 1916. VII. 11.)