Volt virágja is, egy befőttesüvegben. Az ablakpárkányon az ebédje, érintetlenül. Három jaffa-narancsa az éjjeliszekrényen, lábtól egy üveg ásványvize.
— Vacsorázni se kíván, Jellinek néni? — kérdezte az ápolónő.
Már nem kívánt enni. Nem kívánt beszélni sem. Csak a szemével intett az ágya fejénél álló vaspalackra. Lélegezni kívánt. Csak lélegezni.
(Örkény István: Szerénység)