Egy nézőpontból azonban lényeges a megkülönböztetés. Most ismét az elbeszélés szelleméhez fordulok. Bárhogyan értelmezzük is az önmagában elégségest — akár a szükséglet hiányának, akár a kényszer hiányának —, mindig a szabadság másik alkotóeleme (vagy értelmezése) teszi lehetővé a boldogságot. A szép személyek boldogok vagy legalábbis azok lehetnek.
(Heller Ágnes: A szép fogalma. Osiris, 1998, 144.o.)