A szerződéses viszonyokat szóbeli megállapodásokkal helyettesítette, a titkos ügyletek résztvevőit mintegy eltiltotta az írásbeliségtől és a banki ügyletektől. (…) Az illegálisan adott szó megszegésének ügyét nem lehetett bíróság elé citálni, ma sem lehet, robbantani kell vagy ölni érte. A szocializmus negyven éve után magyar nyelven így aztán nem volt praktikus különbség az igen és nem között. A kettős nyelvhasználat lett az uralkodó, olyan nemet kellett mondani, ami azért igen is lehet, vagy fordítva. A számlának például kifejezetten negatív értelme lett. Ha valaki számlát kér, hiányol, követel, akkor gesztusa a mai napig azt jelenti, hogy az adóhatóság titkos ellenőre vagy olyan gonosz ember, aki nem vesz részt a lopás és csalás törzsileg vagy nemzetségileg igazságos és erkölcsös műveletében, s ezért ki kell közösíteni.
A társadalom a rendszerváltás pillanatában ki volt éhezve a legális tulajdonlásra, habár nem volt felkészítve sem az igenek és a nemek kimondásának kötelezettségére, hiszen túlélése érdekében hagyományosan is a kettős nyelvhasználatot, a kettős mércét kultiválta; a birtoklás, a befektetés, a számlázás, az adófizetés vagy akár a magántulajdon ápolásának és gyarapításának felelősségére sem volt felkészítve.
(Nádas Péter: A dolgok állása, in. Uő, Leni sír, Jelenkor, 2019, 391.)
Fotó: Stekovics Gáspár felvétele