De hová tűnik a gyermeki szeretet? Elmúlik, mint a szerelem?
Bözsike, Jancsika magával vitte a magáét a túlvilágra, és visszaadta minden szeretet forrásának, Istennek, akitől kapta. Hova lett, lesz a többi gyereké, akit nem szólított magához az Úr, aki még él, és remélhetőleg magas kort ér majd meg? Összegyűlik valahol, mint valami edényben vagy gödörben? Vagy elillan, semmivé válik, mint a fájdalom, a bánat a halál után? Vagy, mint a test, amit egy életen át óvunk, táplálunk, aztán a végén hagyunk megrohadni a sírban?
Érthető, hogy a fájdalom, a bánat nem kell az Úrnak, de a szeretet nem veszhet el. Az meg kell maradjon, arra szükség van. És talán meg is marad, és újból hasznosul, mikor a gyerekből szülő lesz, és továbbadja avval, hogy ő is szereti a gyerekét. Ha ez így van, akkor Imruska tőlük kapta ezt a szeretetet, amelyet ő nélkülözni kénytelen.
(Oravecz Imre: Kaliforniai fürj. Jelenkor, 2013. 550. o.)