Hirtelen fölébredsz az éjjel közepén,
fejed mellett a hófehér lepedőn
megdermedt, fekete bogarat látsz,
figyel rád. Lesöpröd a párnával és keresni
kezded a padlón, szarvasbogár volt,
reméled. Közben a villanyfényre benyit
akit szeretsz. Baj van? kérdezi.
Csak onnan tudod, hogy képzelődtél,
hogy nem borzadsz annyira, mint tennéd,
ha nem álmodtad volna. Nem, semmi válaszolsz.
Igen, tudod, hogy baj van. Aki nemrég még
párnádon feküdt, az figyel feketén, mereven.
(Takács Zsuzsa: Átváltozások)
