Basil félretolta a szendvicsét, amibe épp csak, hogy beleharapott, és aggodalmas képpel odahajolt hozzám.
— Drága Carlotta… vajon hogyan fogod összeszedni életed széthullott darabkáit?
— Egyikre sem vágyom azokból a régi darabkákból. Csak próbálok talpon maradni, lehetőleg úgy, hogy ne ártsak se magamnak, se másnak.
— Mondd, szerinted mit értél el az életben?
Semmi sem jutott eszembe.
— Három éve nem ittam egy kortyot sem — mondtam végül.
— Nos, elég soványka teljesítmény. Ezzel az erővel azt is mondhattad volna, hogy: „Nem öltem meg az anyámat”.
— Nos, az is idetartozik, természetesen — mosolyodtam el.
(Lucia Berlin: Bolond, aki sír, ford.: Bíró Júlia, in: Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve, Jelenkor, 2017)