Léna kívül-belül

Léna barna és szemrevaló teremtés volt, barnasága olyan, amilyen gyakorta a szőke típusoké, nem a napsütötte országok sárgás-, vöröses- vagy csokoládébarnája, hanem a világos bő­rön áttetsző barna szín, az a szimpla, takarékos barna, melyhez jól illenek a mogyorószín szemek, meg a nem túl dús, egye­nes barna haj, a haj, mely a német gyermekkor szalmasárgájá­ból csak később mélyül barnává.

Léna lapos melle, egyenes háta és előreejtett vállai a türel­mes és szívós munkásnőké volt, habár teste lányosan rugal­mas maradt, s a munka még nem tette ezeket a vonásokat hangsúlyossá.

Az a belső finomság, mely Lénát jellemezte megmutatko­zott teste minden kis mozdulatában, de leginkább finom met­szésű, barna arcának türelmes, óvilági tudatlanságában és föld­közeli tisztaságában. Csodásan sűrű szemöldöke volt. Fekete és szélesen ívelt, és sötét színük meg szépségük hideggé tette őket, alattuk pedig a föld türelmű, szelíd, német munkásnő mogyorószín szemei egyszerűek és emberségesek voltak.

 

(Gertrude Stein: A szelíd Léna [részlet], ford.: Beck András, in: Gertrude Stein: Három élet, Magvető, 1997, 226.o.)