Mögötte mentem, épp az órámra;
Lehajolt, hogy cipőjét bekösse;
Beszéltünk, barátság lett belőle.
Velem tanult a bátyja halála
Után a szobámban, esténként, gyakran.
Éjfélkor enni mentünk a hotdogos vagonba.
Mikor jött a háború, legyen, mondtam,
Tengerész. Seb nélkül megúszta,
Majd Akronba ment, hogy gumit gyárt.
Karácsonyra lapot írt, Húsvétra is egyet,
Megírva, hogyan keres egyre többet.
Olvastam, s azt vettem, amit csodált,
így volt, mígnem hír jött felőle, tegnap.
Csütörtökön meghalt.
Ma van szombat.
(Merrill Moore: [cím nélkül] — in: Jacques Roubaud: Merrill Moore avagy a Szonettórium. 2000, 2000/3. 54.o.)