[…] ó, igen, a vers
arra késztet, hogy nevess, hogy
verset írj te is, hogy kérjed,
még, még, s hogy elfeledd, esetleg
fölkavarja valamely forró vagy hűlt
emlékedet, mégsem te vagy,
szóval a vers, ó, mennyi beszéd
erről a dologról, — minek?
Hiszen itt élünk. Ehhez képest
a vers… Ugyan már!
(Balla Zsófia: Ars poetica. Látó, 2014/1. 111.o.)