Minden női testben van egy női agy. Ügyes! Működteti a dolgokat. Tűket kell beleszúrni, és bámulatos eredményeket produkál. Régi népszerű dalokat. Rövidzárlatot. Rossz álmokat.
Akárhogy is, minden ilyen agynak két fele van. Ezeket egy vastag vezeték köti össze; idegpályák haladnak az egyiktől a másikig; elektromos információk szikrái cikáznak a kettő között oda-vissza. Mint a fény a hullámokon. Mint egy beszélgetés. Honnan a nő tudása? Onnan, hogy figyel. Odafigyel.
Namármost a férfi agy teljesen más eset. Alig van benne némi összeköttetés. A tér emitt, az idő amott, a zene és az aritmetika pedig szintén a saját elszeparált rekeszeikben. A jobb félteke nem tudja, mit csinál a bal. Bár jól jön a célzásnál, hogy amikor meghúzod a ravaszt, eltaláld a célpontot. Mi a célpont? Ki a célpont? Kit érdekel? Csak a pontos találat számít. Tessék, ilyen a férfi agy. Objektív.
Ezért olyan szomorúak a férfiak, ezért érzik úgy, hogy mindentől el vannak vágva, ezért vélik magukról, hogy olyan árvák, mint akiket sorsukra hagytak korlátok és kötelékek nélkül a nagy űrben. Milyen űrben? — kérdi a nő. Miről beszélsz? A Világegyetem alkotta nagy űrben, válaszolja a férfi, mire a nő azt mondja: Ó, és kinéz az ablakon, megpróbálja felfogni a hallottakat, de hiába, túl sok minden történik egyszerre, túl sok a zsongás a levelek közt, túl sok hang hallatszik, ezért azt kérdi: Kérsz egy sajtos szendvicset, egy kis tortát, egy csésze teát? És a férfi fogát csikorgatja, mert hát a nő nem érti, így elbaktat, nemcsak hogy egyedül, de Egyedül, tévelyegve a sötétben, tévelyegve a koponyájában, és keresi a másik felet, az ikertársat, akivel teljes egészet alkotna.
Aztán ráeszmél: elvesztette a Női Testet! Nézd, ott ragyog messze előtte a homályban, a teljesség, az érettség ábrándképe, olyan, mint egy hatalmas dinnye, mint egy alma, mint a mell metaforája egy rossz pornóregényben; fénylik, akár egy léggömb, egy ködön áttetsző hold, egy vízben úszó hold, aminek a fénye fel-felizzik a fénygyűrűben.
Kapd el. Tedd lámpásként kivájt sütőtökbe, magas toronyba, táborba, kamrába, házba, szobába. Gyorsan, tegyél rá pórázt, lakatot, láncot, okozz neki fájdalmat, telepítsd le, hogy soha többé ne tudjon megint elszökni tőled.
(Margaret Atwood: A női test. Ford.: Palla Mária. Magyar Lettre Internationale, 1997/nyár, 49.o.)