Irgalmazz!

Felébredek.
                          Ma is, mint minden éjjel.
Tudom, a farkasok órája ez.
Áram vonít fel, csontos ág neszez,
s kilobban paplanom gyűrött lidérce;
a szőnyegen a lámpa csiganyála,
sikos derengés dermed rá szobámra;
és jár a vekkeróra: vak vonat,
vakog az alvadtvér-zakatatak;
s markolva pisztolyt, kést, gyilkos lohol
álmom sikátorában valahol;
s Pallasz baglyának hányadéka, én
görgök, rút szőrgolyó, a föld szinén;
s törött ezüstmaszk: utcalámpa-rom
csillámlik jéggé dermedt arcomon.

Felébredek.
                     Már hamujába roskad
az éj.
          Uram, irgalmazz farkasodnak!

 

(Baka István: Farkasok órája [részlet]. Holmi, 1990/2. 120.o.)
Illusztráció: Csigó László felvétele