ÉN: (…) Engem ez nem érdekel. Számomra soha senki sem halt meg, és ritkán él valaki, hacsak nem gondolataim színpadán.
MALINA: Szóval én többnyire nem élek számodra?
ÉN: Te élsz. Sőt, te többnyire élsz, de közben be is bizonyítod nekem, hogy élsz. De mit bizonyítanak a többiek? Semmit.
(Ingeborg Bachmann: Malina. Ford.: Pete Nóra. Jelenkor Kiadó, 2002. 255.o.)