Találtunk a szüleim fészerében egy fa bölcsőt. A cigányok hagyták ott, azt hiszem, mert egymásba fonódó zöld, piros és sárga indák díszítik az oldalát. Apám ebben a bölcsőben tárolja a barackmagjait egy szürke konyharuha alatt. Szeretem, ahogy zörögnek, mikor — véletlenül — a bölcső felkunkorodó talpaira lépek. Egyszer fölemeltem a konyharuhát, és a magok közé túrtam, mert úgy tűnt, megtámadta őket valami kártevő, himlő vagy féreg: kiderült, hogy apám cigarettát meg gyufát dugdos a bölcsőben, a barackmagok alatt. Különös, de még soha nem éreztem apámon, hogy cigarettázott volna. Talán nincs is szüksége többre, mint hogy legyen a fészerben, a bölcső mélyén egy doboz dohánya.
(Szvoren Edina: Szeretnék mondani valamit az életemről. Jelenkor folyóirat, 2016.10.981-982.o.)
Illusztráció: Szvoren Edina portréja. Fotó: Gál Csaba