a kiáradt folyó partján bolyongtam
a külső és a belső ábrándjaimtól jó messze
valami izgalmasat és megnyugtatót keresve
s aztán mintha áramütés érné testem
úgy szakadt ketté a homály a fejemben
és egy hirtelen de laza kézmozdulattal
egy kis fény után kapva akadt kezembe
a magyar kilátásmód etalonja
gondolatban a szennyezett folyó vizébe
csobbanva egy másik irányt választva
folytattam utam nem sietve csak lassan
szépen haladva egy szikladarabon megpihenve
méláztam ujjaim között
a magyar kilátásmód etalonjával
amikor egy fiatal vándorköltő jelent meg
mellettem
szelíden egy cigarettát kérve
és mert hasonló kucsmát viselt mint én
a legújabb párizsi divat szerinti fejfedőt
szívesen megkínáltam
és megmutattam neki
a magyar kilátásmód etalonját is
mert éppen kéznél volt e furcsa jelenség
aztán
az otthon kertjébe érve
az etalonnal kezemben megvizsgáltam
egy bukszus levélzetét
és minden egyes tűlevélnek külön-külön
nevet szerettem volna adni
(feLugossy László: Nempiskóta. MissionArt Galéria, 2017, 88.o.)
Illusztráció: ugyanonnan