prózában agorafóbiám van

A megbízhatatlan narrátorral kapcsolatos egész vita nagyszerűen mutat rá arra, hogy a részrehajlástól, szenvedélytől mentes retorika olyan titkos elkötelezettségeket rejt magában, amely elcsábíthatja az olvasót, és megosztathatja vele például a látszólag önmaga elpusztítására ítélt szereplő sorsa felett érzett pusztán ironikus érdeklődést. (…) Persze, fel lehet tenni a kérdést, ki ítéli meg azt, ami végletesen álnok.

(Paul Ricoeur: A szöveg világa és az olvasó világa. Részlet. Ford. Martonyi Éva)
kép: Giorgio de Chirico: Az utca misztikája és melankóliája