Kórházi sebészfőorvos szomszédjáról beszél “A”
csak úgy mellesleg de érezni hogy dicsekszik
bár maga is vitte valamire nem értékeli
“B” ravaszkásan hunyorog: nyugdíjas néhány éve már
rendőr volt hát korengedményes külvárosi
kertes házban lakik szép nyugdíja van
a kerttel inkább szórakozik hobbyként
“C” “D” “E” “F” szürkén emlékezik vasutas
postás ügyvéd mérnök nem történt különös
egyikkel sem (az alkalmon kívül a villa is
emlékezésre hangol tágas régi épület
széles-deszkás padló a szobákban öreg
bútorok pohárszék kora Zsolnay-vázák egyebek
s mintha a téglaboltú pincéből finoman
fölszivárogna valami bor- és nyirokszag
vagy talán a demizsonból árad ki) “X”
a szervezésről tájékoztat előtte papír
kezében ceruza hol és mikor legyen
s a tanárok közül – alig néhány maradt –
kit hívjunk meg s az utiköltségük (nekik komoly teher)
“X”-et Boriskának hívtuk lányos kamasz volt
többszörös nagyapa protézist kap fél felső fogsora
hiányzik selypítve beszél (Boriska néni?)
Aztán a halottak következnek részvéttel de nem túl sokáig
ilyen korban az ember már könnyen behelyettesít
s minek az ördögöt?… jobban esik dicsekedni
a nagyszerű lányokkal és fiúkkal (akik majd
ugyanígy dicsekszenek egyszer – furcsa, hogy a
folytonos emelkedés ellenére a világ…)
S közben bor némi harapnivaló hőstettek jó kapcsolatok
disznó- és féldisznó viccek röhögés némileg erőltetett
nyirkosan lepermetező ideges tavaszvégi este
és mázsányi sokmázsányi súly a szíven a mellkosárban
forrás: mek.oszk.hu