nem tudom ki ő fekvő test a járdán
éjjel három kossuth lajos utca
bármerre lépek benne botlom el
meg se mozdul s a hajamat húzza
félek hogy meghalt hogy neki már sose
gyullad ki majd reggelre az éjjel
odaguggolok de nem hallok semmit
csupán e csöndet cserélhetném el
tégy Uram minket magadhoz méltóbbá
kapd össze vágj rendet pofozd föl a világot
nézd e nénit: énekel magában
én meg azt hittem az előbb hogy halott
a jámbor tűr s hálát ad érte
ha a karaván ugat – haladni ki fog?
hóember ha lennék orrom megehetnéd
az előbb meg azt hittem még hogy halott
éjjel három kossuth lajos utca
nehezebb a szólás most mint egy szülés
hóember ha lennék orrom megehetnéd
a hangja elnyel olyan mély oly üres
tégy Uram minket magadhoz méltóbbá
éva hörög itt ádám halott már
káinként futok a saját homlokom űz
utolér ím bekerít az oltár
Röhrig Géza: Káin
Röhrig Géza: Törvény, Múlt és Jövő Kiadó, 2006. 75. oldal