Tagadás helyett

a szirének énekeltek, te egyre többet beszéltél a hajóidról meg a városról, amiben már nem tudsz többé élni, így írtad körül, hogy hamarosan elhagysz minket.

(Sz. Cs.-ről)

I.
te mindig hajókról beszéltél
és vízi szörnyekről,
a szirénekről, akik miatt ide jutottál. ide le — hozzánk,
de őket csak te láthattad,
ha mi említettük, máris hamissá vált,
persze csak annyira, mint amilyenek mi voltunk számodra.

II.
nekünk nem létezhettek sem a tengerek, sem a hajóid, sem te,
te csak önmagad elképzelt ideáljainak létezhettél,
a mindennapi terveidnek, amikben sosem leltél örömöt.
azt mondtad, itt úgysem sikerülhet,
mert száraz a part, süllyed a víz,
ellepik a várost a phaiákok.
olyan helyre vágytál, ahol már nincsenek gyerekeid.
a negyedik üveg koppanása után váltál őszintévé,
akkor vallottad be, hogy
te sem vagy jobb, mint a szörnyeid — ezt mi már régen észrevettük.

III.
a szirének énekeltek,
te egyre többet beszéltél a hajóidról
meg a városról, amiben már nem tudsz többé élni,
így írtad körül, hogy hamarosan elhagysz minket.

IV.
az utolsó találkozásunkkor köröket rajzoltál,
a nagyobb voltál te, a kisebb pedig mi, érintkezési pontok nélkül.
aztán elraktad a lapot, pedig én arra vártam, hogy ebből is szép holdjáték legyen.

Megjelent a Műút 2017061-es számában