1
Gyűlölöm a boldogságot, nézett a szemembe,
azután mindig valami rossz következik,
amitől már előre rettegek.
A hétköznapok sunnyogásában nem is sejteni kies voltát.
2
Pina Bauschnak
Mozgás-e már
vagy rögzített pillanat?
A sötét felületek hangosak.
Üldözőbe veszik a vadat, amaz meg
finom harisnyában a sárba térdepel.
Bátortalanul, de nem félve
dobja el magától a mozdulatokat,
alig érintkezik velük.
Sátrat ütnek a lapockák,
egymást tükröző bőrháromszögek.
Az elnyelt hangokból hő keletkezik.
Kalapos apák vonszolják a vigasztalhatatlant
kerülgetnek bokrokat, földrögöket.
Az esetlegesség jelöli ki útjukat
olyan biztos kézzel, mint ahogy
sebbe fut a kés másodszor is.
Mindegy, milyen irányból hívja fel
magára a lesújtó pillanatot
a figyelem.
A szabálykövetőkből
lesznek őrzők és támadók.
Megjelent a Műút 2017059-es számában