Anyatej

Ha egy könyvet veszünk elő, te a képeket nézed, míg én csak bámulok. Úgy bánsz velem, ahogy göndör hajaddal az elmúlt évek.

Ha egy könyvet veszünk elő,
te a képeket nézed,
míg én csak bámulok.
Úgy bánsz velem,
ahogy göndör hajaddal
az elmúlt évek.

Az ágyam szélén ülve betakarsz,
bátran lelógatod lábaidat,
a fehér hajópadlóra készíted a lavórt,
miközben én árnyékszörnyekkel viaskodom.

Születésed után valószínűleg
nem haltál meg majdnem, mint én.
Talán elég anyatejet kaptál ahhoz,
hogy aztán később már
ne okozzon örömöt az evés.

De nekem öklendezésig
kell falnom
édesre sósat, sósra édeset,
mindig az ízek miatt,
hiába feszül a bőr
hasamon.

Egyszerre vagy az összes
gömbölyű betű,
és én nem tudok olvasni,
csak a tölgyszínű padlóra,
a lavór mellé hányni,
mert nem fogod a homlokom.
Csíkos és pöttyös borító vagy
egy négyzetrácsos mesekönyvön,
amiből ellopták a betűket.

A lábadon felkapaszkodnak
az árnyéklények, de hiába ismered
a krétapor természetét,
ha a véres kézfejemet nem.

Az oldás és kötés hatalma
a csuklód körüli szőrszálakban van,
néha szeretnék elrejtőzni köztük,
máskor meg kenőkéssel nyiszálnám
a zölden domborodó ereidet,
mert úrinők napjai fogynak,
a szél meggyűri a vasalt blúzokat.