A kisváros kék egén az atombombát oly
kecsesen sodorta a hűvös, sörszagú szél,
egy pillanatra mind, aki ott volt,
mind belészeretett.
Mind belészeretett: az atombombába;
kecsesen zuhant — „milyen gyönyörű
lassított felvétel, nézd, hogy fújja a
hűvös, sörszagú szél!
Vigyük be mind a száradó ruhát!”
Halál-sziluett, atombomba,
hűvös, sörszagú szél.
Száradó ruhák, mosószer-illat —
s lőn tréfás meglepetés! Az atombomba
kipukkad fénylőn, a szivárványból
virágok, gyerekek szóródnak elő —
tréfás meglepetés.
Mindenki nevet, még finomabb ma
a sörszagú szél: virágok, gyerekek,
száradó ruhák, ál-atombomba,
tréfás meglepetés.
„Tényleg — mondják söröket nyitva —,
mennyi esély van, hogy pont egy ilyen
kisvárosra fújja az atombombát a
hűvös, sörszagú szél?”
Mindenki nevet ál-atomfényben,
virágok, gyerekek, tönkrevert álmok —
tréfás meglepetés.
Purosz Leonidasz: Az atombomba
P. L.: A városnak meg kell épülnie, FISZ, 2016, 42–43.