Lélekszakadva

Rohan az idő és vele a város is, ami úgy csap
az izzadt hóna alá, mint egy megtermett, török
nevű ex-kidobó. Most is csak a hajam hosszán
érzem, hogy megint három hónap telt el
egyben. A Délinél a mozgólépcső rozsda-
türelemmel nyöszörög, a felszínre érve
egy népdal üti meg a fülem, amit mímelt
tájszólással énekel egy lány a placc közepén.
Csak vonszolja magát az ember, ha dolga akad
a várossal, még akkor is, ha fogalma sincs,
merre tart, de amint beesik a fűtött
szobába, minden pohár megtelik méreggel.