(Nyilas Atillának, Az Egynek álmai szerzőjének)
Az az arc az a fény az a csend ragyogás
az az íveivel lágy metszetű száj
szemek tavi mélység kék lagunás
s bennük a késve színlelt viszály
valami lejtő vitt közelebb
valami mélység vonzata volt
vágy soha nem volt elevenebb
ilyen közelség még sose volt
már-már a két száj össze is ér
sejlik a selymes lágy tapadás
az édes hűvös nedv az ínyén
az a kéj az az üdv az a láz
mámor nem volt még soha szebb
ily gyönyörű még semmi se volt
s ennél teljesebb sose lett
álom volt ennyi volt
2015. november 8.
Megjelent a Műút 2016057-es számában