Magától felgyulladt a villany
ahogy kialudni szokott
míg aludtam talált magának
egy téli sötét napszakot
valami töprengésbe kezdtem
de félálomban megszakadt
s a halálról kezdtem tűnődni
hogy itt koslat de elkerül
vagy épp így kerít be egészen
előbb kívül aztán belül
ideje az van s ideje is már
hisz az időm csak nyomorít
láb alól mind elteszi sorban
vén korom kor-társ tanúit
jobb lesz ezentúl nyugton lennem
ha majd nem figyelek oda
tán itt ragadok észrevétlen
és az lesz aztán a csoda
bár az is nagy kivételesség
hogy naponta feltámadok
csodálom is s ha lesz kivétel
én már azon sem ámulok
2016. február 1.