A három ablak közül ma már csak az egyiken látszanak a metszetek, ezen át pillant be Kassák Jóska a helyiségbe, s rögtön vissza is hőköl, csalódottan. A cukrászdában mégis tartózkodik a színháziak közül valaki — akire a legkevésbé sem számított volna: Mácsai Boriska. Ezt a szelíd, csendes lányt a legritkább esetben lehet nyilvános helyen látni, legföljebb a Pannóniában fordul meg néha, ha valaki nekiadja az ebédjegyét, mint például ma Joó Aladár, aki reggel óta a szakszervezeti aktívák egésznapos értekezletén vesz részt, erről holnap fog beszámolni a színházban. Mácsai Boriskától kellene Kassák Jóskának a legkevésbé tartania, ő biztosan nem hozná szóba azt a véres háborút, amely közte és Zsupin Gábor között dúl, talán nem is tud róla, rendíthetetlen közönnyel viseltetik a színház eseményei iránt. A társulati ülésen a hangját sem lehet hallani, elégedett minden szereppel, amit ráosztanak, sőt azt sem bánja, ha nem játszik. Próbák után hazamegy, pörköltet vagy paprikáskrumplit készít magának, olykor kakaós piskótát, amit azután elmajszol a Kapisztrán téren egy padon. Nincsenek látványos kalandjai, pedig szinte parasztian egészséges lány, vonzza is a férfiakat, de nem mennek vele semmire. Neki ezek a civakodó, emésztő szerelmek nincsenek ínyére. Persze, a testnek is megvannak a maga követelményei, ebből Mácsai Boriska sem vonja ki magát. Ha úgy gondolja, hogy le kell feküdnie valakivel, hát lefekszik vele, nem nagyobb szenvedéllyel, mint ahogy a pörkölthöz a hagymát metéli.
Arra azonban nagyon vigyáz, hogy alkalmi ágyasai ne a színházból kerüljenek ki, neki megfelel egy díjbeszedő is, aki a villanyszámlát hozza, vagy hetenként egyszer a házmester kamasz fia, akinek tapasztalatlansága és mérhetetlen izgalma meghatja Mácsai Boriskát. Gyengéden bánik a fiúval, s apró anyai puszikkal halmozza el.
Estére el is felejti az egészet, az ágyban elalvás előtt régi leányregényeket olvas. Ezekből a leányregényekből született meg a férfiideálja, az a deresedő halántékú férfi, már jóval túl a negyvenen, akinek esténként a lábára húzhatná a papucsát. — Maga az én drága kincsem — mondaná neki a férfi vacsora után —, maga az én kis világszép feleségem. — Mert napközben magázódnának, s csak az ágyban suttogná a férfi fülébe: — Kezedbe tettem a lelkem, tégy vele, amit akarsz.
Kardos G. György: Jutalomjáték, Ab Ovo, 1993, 151–152.