(Ami úgyis gyanítható, csak…:
„Minyu”: így hozzám szólnak.
Ez rövidítés. A Fiú Maci
Lett mackónyelven Minyujaci…
„Minyu: ez rövidítése tehát —”
Segít, ki egy önzetlen barát,
„— A Fiumac-Minyujac-kónak!”)
Minyu, ugye, ha híresek leszünk,
Te azért szerény maradsz velünk?
Minyu, ugye, majd mindig szólsz nekünk,
Ha netán csak álszerénykedünk?
Minyu, még ezt az egyet kérem:
Légy mindig te a háttérben.
Minyu, ez nem álszemérem:
Te ott vagy nagy, azon a téren!
Minyu, ha ott leszel mögöttem,
És kérdik, honnét jöttem,
S ily nagyra mi által nőttem,
Minyu, ugye, te megfelelőbben
Súgsz, mintha te állnál
Ott elöl, és várnál
Egy jó súgásra tőlem?
Minyu, ez csak munkamegosztás,
Hogy itt más áll, és ott más.
Az író dolga: a kotlás,
A miénk: a csetlés-botlás.
S amikor már túl sok a csetlés,
Minyu, alkalmazz egy cselt, és
Ha csak egyfolytában botlunk,
Minyu, csukd be előbb a boltunk.
Tandori Dezső: A munkamegosztás
T. D.: Medvék minden mennyiségben Móra, 1977, 50–51.