Ennyi mitológiával a háta mögött,
csalhatósága tudatában
az ember otthon ül s röhög
ostoba, régi könyveken,
könyvtára különc kincseit
veszi elő, mint féltve őrzött,
magányos estékre eltett
erős italt, s aprókat kortyol,
mígnem fejébe száll, s vidám lesz.
Utcára vásárolni megy csak,
ha barátja jön, nem csevegnek,
szótlan sakkoznak éjszakáig.
Közben dolgozik is, sietség
nélküli laza szorgalommal.
Valamit ír. Pihenésképpen
rántottát készít. A kávét
az ablak elé ülve issza,
fölrakja lábát a fűtőtestre,
rágyújt, aztán kinéz — s örül,
ha kívül vastag köd gomolyog
ablakáig sűrűn, fehéren.
Petri György: Hatvannyolc tele
P. Gy.: Összegyűjtött versek, Magvető, 2003, 82–83.