— Elájulok, Gergely.
— Pedig ennél még rettenetesebb is következik — felelte Gergely. — Egy török rab beszélt nekem erről a gyászünnepségről. De én nem hittem el, hogy az emberek véresre verik a hátukat.
— Azt a gyermeket csak nem ölik meg tán?
— Dehogy ölik. Az a két galamb meg az a gyermek az mind csak kép. Éjfélkor a két galamb lábáról levágják a zsineget. A két galamb Hasszán és Husszein lelke. Ájtatos ordítás kíséri az égbe szállásukat.
— És a gyermek?
— Az az árván maradt perzsa népet ábrázolja.
— Mi következik még?
— Kardos emberek, akik a fejüket vagdalják.
Gárdonyi Géza: Egri csillagok