rögzítettük a felületeket
ne zörögjön a kilincs az ajtót rázza a szél
látszatai a rendnek
csavarodunk a menetbe szótlanul
poharamból kiürül a beszéd
ezt a várost a testemmel ismerem meg
tudod mint a gyermek mikor még
olyanokat tesz
mint mi most
véletlenül koccintottunk
az üveg fölé hajolva összekoccant a fejünk
húsz éve nem érintett így senki
húsz éve nem csodálkoztam
másra igazán