„Frantzúz lecon közepett”
(W. S.)
fény szője át a langyos kisszobát
huzat legyen gépzaj tavaszi röntgen
mindenik porszem lészen túlexponált
ha betűz a fehér fény olvasson engem
legyek az ágyneműn kócos kis kokszinell
hasamon feküdjek csillogjon verniszázs
hátamról olvasson hályogos porszemmel
anyajegyeket hétpettyes breile-irást
a lebegő vaque fény az UV-ujjú hajnal
ázom a huzatban álmodjam menetszél
kotyogj petit matin keserűn sok tejjel
nem hívnak sehogy sem minek is neveznél
árnyam a parkettá széthulló röntgenakta
dől a huzat be az ajtón apa nyitva hagyta