nem igaz hazudok minden hamis nincs semmi mögöttem
nem vagyok e világé s a másiké se mely én voltam
egykoron nem élek egy halott dermeszti mit megéltem
hiányában haladok én vagyok a
könyv nulladik fejezete a kotta kifelejtett basszusa a
semmit fogához verő oly okot fejtve mely mit se bizonyít el-
törölt sem vagyok nem vagyok semmilyen képtelen
lettem a cserére
helyettem összegeztek már azidőtt mikor fehér a feketén
papírra róttam első axiómám s fut a mondat miben
jelentés semmi nincs
valahol már nem tudom vagy másképpen másképpen talán
kitől lesz újra igaz az igaz fekete a fekete ki nyitja föl
szemünk másra mint halálra?
Jacques Roubaud: 1.3 17 0 (go 110), Tímár György fordítása
Francia költők antológiája, Magyar Könyvkulb, 1999, 389.