Halál, szörnyű a szigorod:
Elraboltad a szeretőmet,
S szívem vágya mindig feléled,
Mert emlékével kínozod.
Sírok, zokogok, sorvadok.
Mit ártott az a lány teneked,
Halál?
Kettőnkben egy szív dobogott;
Én is érzem benne a véget
S most mint élet nélküli élet,
Mint festett kép, olyan vagyok,
Halál?
François Villon: Rondó az elsiratott szerelemről, Szabó Lőrinc fordítása