Már felkelt a nap, rézsút sütött be a bejárati ajtó kisablakán, és fénnyel árasztott el mindent. A fakopáncs ütemesen verte a villanyoszlop bádogtetejét. A tetőkről hatalmas adagokban zúdult le a hó, a szellőrózsa kidugta fejét a földből. Tombolt a tavasz. Mintha egyszerre lett volna nyár és tél, minden mozgásban volt. Tommy álldogált még egy darabig, aztán megfordult, bement és bezárta maga mögött az ajtót. Hiszen mikor háború dúl, rengetegen meghalnak, gondolta. Itt vannak, aztán durr, egyszer csak eltűnnek.
Per Petterson: Megtagadom, Földényi Júlia fordítása, Scolar, 2015, 178–179.