Különösen ingerült voltam-e, ezt így
7–8
év távlatából nehéz rekonstruálni (óvakodjunk),
voltam-e, mikor szombatról vasárnapra
virradó éjjel kapuzásra (ügyeletre) osztott be igazgatóm,
méghozzá épp 1962. december 7-ről 8-ra virradó éjjel?
Súlyosbította a helyzetet a vasárnapra (19
62. december 8. délelőtt 10 órára) meghirdetett
szülői értekezlet, amelyre már hajnali negyed négykor
megjött az első érdekelt Szabolcsból,
pálinkás üveggel az aktatáskájában, s – nem mindegy volt-e? –
Zlahub Illés apjával koccintottam
elsőként huszonnegyedik
születésnapom hajnalán. Aztán
déltájban szabadultam; álmos
pofámmal sikerült elérnem,
hogy igazgatóm nem kényszerített
beszélgetést folytatni a szülőkkel, s így
a játék- és a tanulószoba közt ingázva, le-leüldögélve,
elbóbiskolva töltöttem el a déli tizenkettőig
tartó szolgálat idejét, melyből
fél órát ráadásul el is engedett igazgatóm, lévén hogy
ebédelni indult a társaság az alagsorba,
s ezt hivatalos szolgálatnak semmiképp
se tekinthette, (bár a tanulók
egyébkori étkeztetése a
nevelőtanár kötelessége volt). A buszmegállóban
egyedül várakoztam, körülöttem
tócsákban állt a piszkos hólé. Odahaza
beágyaztam előző napról, aludni már nem
dőltem le, féltem, esetleg kábult lennék estére.
Még uborkáért, kenyérért, borért, paprikás
szalámiért, nápolyiért, mogyorós csokoládéért
s egy új dugóhúzóért leszaladtam a boltba.
Szüleim üdvözletét (a levél
M.-ról – Mátrah.-ról – érkezett, előző
nap déli postával) még
vásárlás előtt olvastam el. (Üdvözlet
helyett stb., visszamenőleg.) Ujságot vettem.
Tandori Dezső: Előkészületek és születésnap (részlet)
T. D.: Egy talált tárgy megtisztítása, Magvető, 1973, 60–61.