Nyolc órakor léptem ki az utcára, nyolc órakor 2001. szeptember 11-én — csupán negyvenhat perccel az előtt, hogy az első repülő becsapódott a World Trade Center északi tornyába. Csak két órával az előtt, hogy háromezer elégett test füstje tolult Brooklyn fölé, és zuhogott ránk fehér hamu- és halálfelhőként.
De most még nyolc óra van, és ahogy sétálok a sugárúton a ragyogó kék ég alatt, boldog vagyok, barátaim, olyan boldog, amilyen ember csak lehet ezen a világon.
Paul Auster: Brooklyni balgaságok, Pék Zoltán fordítása, Európa, 2006, 325–326.