Különösen fontos napra virradtunk ma, hiszen napra pontosan egy évvel ezelőtt indult el a Műút portál. Színes, érdekes, szerteágazó, minden nap valami újjal kedveskedik az olvasóinak. Képes a megújulásra, arra, hogy mindennap újabb arcát mutassa…
Megannyi kiváló szerző munkája mellett, akik nélkül nem lenne ilyen remek az oldal, én úgy gondolom, a mai napon 6 férfit is ünnepelhetünk, akik hétről hétre dolgoznak azon, hogy a Műút mindenkihez eljusson, illetve a Kollegiális napló keretében egy-egy szeletet mutatnak az életükből, munkásságukból.
Ezért szeretnék tőlük egy-egy cikket ajánlani a kedves Olvasóknak.
Főszerkesztőnk kisfiához, Zsigához írt versei közül választottam ki első körben a kedvencemet, a vers híven tükrözi egy apa és kisfia közötti feltétlen szeretetet, ez a bejegyzés ezért tetszett meg nagyon már első olvasásra is.
Kishonthy Zsolt jóvoltából betekinthetünk többek között abba is, hogy hogyan telnek az ünnepek a Műút háza táján… Megannyi videóbejegyzése közül nem mehetünk el szó nélkül a Műút-zászlót lelkesen lengető Mikulás mellett… 🙂
Jenei László remek filmkritikái mellett értesülhetünk arról is, amikor a közkedvelt Műút-könyvek sorozatának újabb kötetein már az utolsó simításokat hajtották végre, és csak órák választottak el minket attól, hogy kézbe vehessük ennek a sorozat legújabb darabját.
A Műút portálon a színházkedvelők sem maradnak színvonalas cikkek nélkül, hiszen Bujdos Attila színházszeretete révén több darabbal is foglalkozott az elmúlt egy évben, amelyek közül a Bányavirághoz kapcsolódó írását ragadnám ki.
Kiváló szövegeket olvashattunk Antal Balázs tollából, aki szerkesztője is a portálnak és akinek Szerencséje szerencsére szintén olvasható volt a portálon.
Illetve, végül, de egyáltalán nem utolsó sorban kabai lóránt egyik írását ajánlanám szíves figyelmükbe, aki bár tud „avasiasan” is keseregni, a portál egy éve alatt mégis számtalan oldaláról mutatkozott be.
Ezzel a hat cikkel szeretném köszönteni az egyéves Műút portált, és egyúttal mindenkit arra buzdítani, hogy olvassa és szeresse a Műútat, hiszen tudják: „úton lenni boldogság”.