Hálóingre vetett kabátban
lobog az éjszakában
haján a hó
száján a hó
rohan a hófúvásban.
Rohan zihál lobog
sziklává dermedett sárkupacok
megcsonkitott fák eldobott
sörösüvegek lécek dobozok
épülő házak között vak-magában
a kelenvölgyi pusztaságban.
Hangtalan is sikolt
hólepte szájjal szótlan kiabál
sereghívó király
jaj otthon az infarktus ujjai
a vaskörmű halál.
Lobog botol szalad
a sineken a betonhíd alatt
markával meri a havat
kék ujjaival váj utat
az elakadt
fehér gépkocsinak.
Aztán a dohogó
motorral versenyt lobogva haza
arcára fagy ázott ingére fagy
a januári üveg-éjszaka
a fergeteggé dühödt hófúvásban
a kelenvölgyi panel-pusztaságban
hálóingre vetett kabátban
csizmában harisnyátlan.
(Zelk Zoltán: Asszony a hófúvásban)