Versek

Kapui Ferenc versei a legutóbbi Műútból

Kapcsolat

Befognak,
bakról okosak,
pattan az ostor,
Göncölszekér,
tizenkét Holdapostol.

Mohából lángot, égen a csillag,
Apolló tizenhárom.
Száll a szikra, teli a kamra,
Challenger,
üres a pitvar.

Dobbanó patára tapadó porban,
feszülő hártyán dallam,
Daisy, daisy, válaszolj!
Houston,
Gagarin nem látta az istent.
Baj van.

 

Kubista kör

Minden eldobott labda eggyel csökkenti
a még visszahozható labdák számát.
Csapadékcseppeket szed az égből az aszfalt,
gödröket fed a felszín.
Vérvételenként kevesebb
hemoglobin lélegzik.
Kútkáván vödör,
iszik, aki szomjas.
Hajszálrepedésekben gyökerek,
elkapart szénhidrogén-telérek,
exhumálok a kertben.
Barnuló hortenziagömbök,
szignózatlan csendélet.
Alma a pálinkába,
geoid vonzás.

 

Szonár

Gramofonlemez barázdáin,
bolygópályák szorításában
kerül Ikarosz Napközelbe.
A horgászhal fején fénygömb,
Vénusz keszonkamrában.
Plazmakilökődés okozta
intonációs zavarok,
a tű megugrik,
tollakat fog a néma szonár.

 

Nonfiguratív forma

Kancatejen nevelt.
Mások önarcképétől mentes
posztamens,
ujja hegyén Ádám.
Protézisvilág.
Turul csipeget delelőn,
Emese REM-fázisban.
Egy félig áteresztő hártyán
álma combja közt.
Biohazard.