Kaja Wojtyga, Strzelony jesienią, puha lakk
Egy gímszarvaskoponya a műtőasztalon.
Lövés után már nincs ősz, kimúlt.
A bemetszés az agyalapi mirigyeknél
nem feledteti az izzadságszagot és a sárgás-
vörös levelek elvetett s levetett emlékét.
Szarvasbőr a röntgenfelvételen:
egy sutba dobott céltábla maradványa —
a kivégzőosztag maradandósága.
Az orvosoknak hátramarad a némaság,
az eltökélt pesszimizmus. De lehet,
mindez csak álca, egy elkenődött lakkrajz,
amit nem fog megérteni a vadász.
A merénylet helyszínét nem veszik körbe
sárga szalagok. Nincs megbánás.