A birodalmi szempont és az orosz irodalom
Hosszú évtizedek ideológiai egysíkúsága folytán a klasszikus orosz szövegekről szóló — sok esetben a 19. századi kortárs olvasatból eredő — irodalom bizonyos értelemben maga is kanonizálódott, megdönthetetlennek látszó igazságok és teóriák letéteményesévé vált. Az orosz aranykorról szóló diskurzus megelevenedéséhez — az ideológiai, esztétikai környezet gyökeres átalakulását megelőzően — elsődlegesen olyan szerzőkre volt szükség, akik mintegy „külső–belső” pozícióból voltak képesek értékelni és elemezni az orosz irodalom jelenségeit. Ez a „külső–belső” pozíció sok esetben nem pusztán egy új, nyitottnak nevezhető szemléleti horizontot jelentett, hanem valóságosan a „birodalom”, az egykori Szovjetunió vagy a szocialista tábor határain kívüli létezést.