Kovács Kristóf

És lehet, hogy épp most utoljára.
Túl könnyen, nem is hinnéd.
Elviselhetetlen beosztani patikamérlegen azt,
aminek sosem láttuk a végét.
Csak ott van valahol, mint a társasházak pincéjében
sarokba támasztott tartalék parketták.

Amíg nem épült ki az autópálya,
választásunk sem volt.
Most viszont néha a régi utakat használjuk,
hogy ne csak névről ismerd a köztünk lévő városokat.
Naponta van az a húsz perc, amikor már alig látunk,
és a lámpák még semmit nem érnek.