Jóslat, vakfolt
Figyelj, mert könnyen beleeshetsz
abba, hogy bizonyos részleteket
önkényesen pakolsz halomra, mintha
jelentéssé állhatna össze bármi. Napi-
lapokból, rutinból aprított kollázs,
hunyorgó szemmel a szemcsés szöveg.
Dévai Lili
Esztétikát tanult, játszott színházasdit, játszik dolgozó nőt, méripoppinszt, fest képet, falat, szájat, szemet, ír és költ. Bekötőutakon bolyong és térképeket rajzol róla.
Ne turkáld az ételt,
...a nézéséből tudom,
hiába bólogat lassan, egyenletes ütemben
némán velem szemben, ismerem mondatait.
Amit mesélek, arra általában lesüt, hallgat.
Jó, te tudod… Ismerem a folyamot, ami beáll
ilyenkor. Hártyás csöndjének elég egy repedés,
mélyén a sodrása állhatatlan. Egy utcára tőlünk,
a körúton elhalad valami nagy.
’kvart’ lefelé
Nem tudom, te hogy vagy vele. Mikor hirtelen
megcsúszik kezemben a tejesüveg, és későn
korrigálok, általában nevetek. Csak úgy spriccel.
Hozzá persze anyázok is, mindegy. Van egy tört-
másodperc, míg a test könnyű, bevégzetlen. Nincs
rá igém. Ami lóg a levegőben, megesik rendszerint.
A varázsló kertje
Mire jössz, kiürítem a kertet.
A szőke lonc közt elgereblyézem
az árvahajat és tövig a zavaros
zöldeket. Felhizlalok minden
lombot, hogy árnyékuk a húsba,
mint köröm, nőjön be szótlan.