Láttam, ahogy Majka szemét kiégeti
egy XI. kerületi punk.
Negyvennek néztem, lehet húsz.
Egy pizzát tartott kezében rendületlenül a pizza- és smúz-
király. Büszke volt és boldog. De nem volt őszinte
akkorra a mosolya már, amikor a szemén keresztül
lehetett látni az éjszakát.
Figyelj, mert könnyen beleeshetsz
abba, hogy bizonyos részleteket
önkényesen pakolsz halomra, mintha
jelentéssé állhatna össze bármi. Napi-
lapokból, rutinból aprított kollázs,
hunyorgó szemmel a szemcsés szöveg.
a fák mellett a sínek élei, a villamos átme-
neti geometriája. sínek ráérős elágazásai.
a talpfák között vegytiszta kavics, kivi-
lágított váltószerkezet, olajfoltok széles
csillogása. melegen zúgó transzformáto-
rok. hátul végig a fák amorf csöndje, ta-
pintható, függőleges fal. a hőhatárt átfod-
rozza a menetszél. oldalt elkavar, kanyart
húz a sínbe, az út görbéje kibillent.
...a nézéséből tudom,
hiába bólogat lassan, egyenletes ütemben
némán velem szemben, ismerem mondatait.
Amit mesélek, arra általában lesüt, hallgat.
Jó, te tudod… Ismerem a folyamot, ami beáll
ilyenkor. Hártyás csöndjének elég egy repedés,
mélyén a sodrása állhatatlan. Egy utcára tőlünk,
a körúton elhalad valami nagy.
Mire sejtenként beépül egy,
mire reagál a szervezet,
már késő. Már az előző
pillanatba burkolt évezred
csillanását önti csontba,
hogy elvesszen a porhüvelyben.
kérdezi el tudnám-e
képzelni az ujjamon
nem tudom miért kérdezi
de eszembe jut egyik barátom
aki szerint ez biztos jele annak
hogy az aki kérdi el tudná képzelni
a másik illetve saját ujján...
Még mindig lovagolnék és
reménykednék szüntelen vigyorgók és
meggyőzhetetlen, merev okosok között, bennem
a félelem, hogy ebben a városban sem
fogadnak, bepatkolom magam a
kültelki fogadóba, és reggel kezdem
elölről az egészet.
Nem tudom, te hogy vagy vele. Mikor hirtelen
megcsúszik kezemben a tejesüveg, és későn
korrigálok, általában nevetek. Csak úgy spriccel.
Hozzá persze anyázok is, mindegy. Van egy tört-
másodperc, míg a test könnyű, bevégzetlen. Nincs
rá igém. Ami lóg a levegőben, megesik rendszerint.
A tengerbe most hanyatlik a nap.
Nem megyünk innen ma már sehová.
A móló végében spanyol férfiak
csoportja. Mit is mondhatnék én,
a turista? Néhányan bizonyára a nyájas
Kasztília, mások a hűvös Aragónia
tájairól valók. Tőlük kissé félrehúzódva
az ott két komor katalán. És hátul,
közel a vízhez talán egy baszk úr áll.
Meghal
és elengedem.
Évekbe telhet, évtizedekbe.
A ridegség ellenében
lassú
hajtások
furakodnak a küllők közé.
A gyökér ásványi anyagokat
küld a rügyek irányába.
