Mint anya a magzatot, hordozom
magamban egy kényszerbeteg
emlékeit; a lépcsőházat, az ajtót, amit
hatévesen az ujjamra csuktam, a kocsiban
a régi zenelejátszót, a felszeletelt éveket.
Minden szakasznál kötök egy
csomót a köldökzsinórra,
arra emlékeztet, hogy felejtek.
Színész valahol, de te sosem láttad szerepelni,
csak most, ahogy finoman belekortyol a teába,
mint holmi angol úrinő: eltartva a kisujját.
Mosolyog, oldalra néz,
nem tud dönteni a kitárulkozás és a merevség között.
Ahogy a kettőt váltogatja,
egyre groteszkebbé válik.
Az általam adott szöveggyári feladat az volt, hogy a táborba utazáskor vagy épp a táborban töltött idő alatt látott vagy elképzelt ismeretlen ember nézőpontjába kellett helyezniük magukat a táborozóknak, és így írni egy monológot arról, vajon mit gondolhatott magában őt látva a kiválasztott figura — mindezt egy író, költő, regény- vagy filmhős, esetleg közéleti figura stílusában. További kikötés volt, hogy a szövegben szerepelnie kellett egy testes képzavarnak és/vagy közhelynek, valamint a „balesetelhárítási műszaki zsebkönyv” szókapcsolatnak is.
Most is csak a víz simogat.
Túl rég óta nem ért már hozzám senki,
és ez már így marad.
Fél éve kényszerítetted rám
ezt a kínos szabadságot.
Hiányod kiszorít valamennyi
vizet a kádból — a sötétség ott kezdődik,
ahol már behunyt szemmel sem látlak.
meg kéne javítani
a tetőt meg anyádat
mondta apám
soha nem laktunk
a nagyranőtt háztömbök
tetején
uram,
a hozzád felvezető lépcső meredek,
uram, nézd, én
így, széttörve
szeretlek
az ínyemre kenni, ilyenkor
megérinthetjük egymás kezét a
a szószék
lakkozott tükröződésén
keresztül
A tömbházak erdejében
lehúzza a tavasz a cipzárokat,
és ez feledteti a hányásszagot a liftben.
A lakás és az edzőterem között félúton
egy kislány cseresznyefát
rajzol az egyik panel falára.
Én nem festek semmit,
de megbocsátod, ismersz.
...végül azt a feladatot adtam a tábor résztvevőinek, hogy írjanak a sakkjátékkal kapcsolatos szöveget....
Folyóiratunk Szöveggyár-számát 2017. október 13-án (pénteken) 19:00 órától mutatjuk be a Kalicka Bistróban (1077 Budapest, Rottenbiller u. 32.).
A Szöveggyárról a mentorok, Borda Réka, Szenderák Bence és Vida Kamilla beszélgetnek
Felolvasnak a táborozók: Balogh Anett, Horváth Eszter, Imre Ábris, Kiss Lóránt, Körösztös Gergő, Leber Veronika, Maier Péter, Miklya Csanád, Pencs Attila, Rékai Anett, Szilágyi Sára és Weeber Luca Borbála.
ha a szomszéd szobában alszol is
ásításaid próbálom kihallani
a szél karcolásából folyosónkon
átjárókat emeltünk kétes emeletek árnyékában
korlátokkal védve egymást a megszólalástól
érzem nélküled is óvnál
engednél messze keresni a hangokat
melyeket elástam
