Címke Gömbhalmaz-hétvége

Dűlő 2015017 — Gömbhalmaz

„A gömbhalmazok olyan gömb alakú csillagcsoportosulások, melyeket az egymás közötti gravitációs kölcsönhatások tartanak össze. Az objektum központja felé haladva a csillagsűrűség nagy mértékben növekszik. Intenzív luminozitása révén a csillagcsoportosulás tagjait jó távcsövekkel is nehéz elválasztani egymástól.”

váróterem

hamar fölénk nő a táj és köd leszel — vakfoltot ölelő látás. elfütyül mellettünk a szél. aztán mind elfelejtünk újra megszületni.

ficam

szürkületkor végül elhullanak a madarak, lassú dermedésbe merednek, mint elhasznált percek a fölösleges térben.

Elhagyni

én mindig csak azt tudtam elhagyni miről később kiderült hogy enyém se volt téged őt meg mindent mi ártatlan mondjuk a fényképekbe gyömöszölt gyerekkort

függőleges hajítás felfelé

nézd eltűnünk együtt utazunk két szemed két ellipszis bennük gyújtópont minden tükröződés elcsendesedünk mint földhöz vágott állatok megfeszül bennünk minden ín vonalaink túlmutatnak a testen most arra gondolunk hogy a görcsök szorításában valóban megpuhul a tér — szakad a hús óvatos mozdulataid alatt tárj fel ne csak elnevezd szólítsd meg a szerveket törött madár markodban

metsző élességgel

torkomban örvénylenek a szálkáid —
mintha toporgó galambok a csatornafedélen,
mocsokba dörgölődző kölyökkutyák.
a nedves fának is van szaga:
mélybarnára sötétedik a levegő.

töredék a mellkasomra

ehelyett folyvást visszatérek fájó lényedhez és ugyanott találom már megint magam; a kiürült testközelség érzetében és semmitmondó szavaid tükrében.

ambivalencia

mikor elhiszed az eltévedéseim, ők meghálálják, vigyáznak rám, mint kilincs a zárra, vastüdő a légszomjadra.